2008. november 22., szombat

Száműzetés

És a negyedik napon...




Miután nincs internet és mégis csak szombat este van, ezért úgy döntöttem, hogy lejövök ide a sarki Claró nevezetű vendéglátó egységbe egy kis netért meg egy kis Montenouvo cuveert aztán kicsit írok is a maximális idő kihasználás jegyében.
Gasztronómiailag egész hatékony voltam elméletileg és gyakorlatilag is.
Elméletben a szakdolgozatom prezentációját elkészítettem, konzultáltam, előadtam. Sajnos a kezdő diát le kell cserélnem, mert túl merésznek bizonyult.



Pedig nem lett rossz….ugye?!

Ahogy elfoglaltam az új étmeneti szállásomat rendeltem egy kis rákot a Juan Tapas bárban lévő Quality Tradetől, ha már ilyen közel van, akkor kihasználom ezt a lehetőséget.
A lenti kép egy darabja az átmeneti szállásomnak...tea szűrő (amit találtam) és egy kis lélek a lakásba-igy jobban megy a tanulás...



A másik, hogy a halak kifejezetten jó hatást gyakorolnak az élettel együtt járó depresszióra, bár még nem érzem igazán a hatását, de majd emelek a dózison...
A Plusz a sarkon..a Ráday és Kinizsi utca sarkán lévő egészen pontosan az amiről szólni fog az elkövetkező pár sor.: Egy szóval: KATASZTRÓFA!
Mindig is bolt volt a helyén de mióta Plusz, azóta a sor folyamatos, négy pénztárból maximum kettő működik és 20-40 perces mutatvány a vásárlás, de nyugtatót nem adnak hozzá.
A kínálata olyan, ha nem rosszabb mint egy ukrán-magyar határon lévő élelmiszer boltnak. Érthetetlen számomra és ha minden jól megy akkor diplomásan majd már lesz lét jogosultsága a felvetésemnek az-az: hogy a Ráday utcában miért nem éri meg csinálni egy rendes élelmiszer boltot!?
Azért, hogy alapvető élelmiszereket vegyek, nem állok sorba. Nincs háború se kommunizmus de helyette viszont kapitalizmus van.
A következmény csak annyi, hogy nem megy el az időm főzésre legalább…Tehát saláta van...nagyon jó rákocskákkal cserébe.
Véletlenűl belekerült (kiszóródott) egy kis aszalt áfonya a salátára, ami kifejezetten jót tett neki.



A kép szerintem magáért beszél ehhez nem írnék receptet.


MGL

2008. november 18., kedd

Száműzetés

A finishbe érkeztem



Államvizsga előtt egy héttel vagyok, és önkéntes száműzetésbe vonulok holnap reggeltől mert másképp nem megy. A száműzetés időtartama 2008.11.19-2008.11.30.
Visszamegyek oda ahol gyerekként tanultam, mert ott érzek nyugalmat, békét és nem utolsó sorban maximálisan egyedül létet, mellesleg ott tanultam meg főzni is.
Nem kívánok hírekről, pletykákról, recesszióról, celebekről,családról meg semmiről sem hallani, főleg nem beszélni decemberig.



Összeveszni maximum telefonon fogok tudni de szerintem bárkivel aki felhív.
A terv az, hogy tanulok és edzem és ha nagyon sok időm marad akkor majd a semmiből főzök valamit magamnak.
A konyha ingerszegény, a hűtő üres, és semmi, de semmi nem áll rendelkezésre a főzéshez-igen ez kell nekem!
Minden eszközöm és alapanyagom otthon marad szépen így majd a tanulásra tudok majd koncentrálni, vagy kiderül mennyire kreatív is a gyíklány.
Egy serpenyőt azért viszek magammal meg egy kis wakamét, meg fehérje szeletet is.
Kávéfőzőm sem lesz….na az viszont a legnagyobb baj, de úgyis teázni akarok majd mert az jobb koffein forrás tanuláshoz.
Könyveket továbbá minden jellegű
Vendég egy darab lesz, viszont többször is fog jönni hétfőn és szerdán-azaz 2 szerda és 1 hétfő, summázva 3 alkalommal, de vele már letárgyaltam, hogy nem akar majd velem beszélni.
Szándékomban áll megírni, hogy mit eszik egy államvizsgázó remete gyík.


MGL

2008. november 2., vasárnap

Magyaros étterem kifinomultan

Rézkakas Étterem



Lassan örök dilemmának is nevezhetnénk a következő szituációt: külföldi vendég érkezik, és szeretnénk bemutatni a magyar gasztronómiát - azaz gulyás, paprika tokaji cigányzene mulatozás stb. témakörön túl, egy kicsit a szofisztikáltabb, valós képet nyújtva vendégeinknek.
Természetesen jön a kérdés, hogy hova kéne vinni, ahol azért a benyomás racionális, nem túl-fuzionált, de nem is az a mulatós csülkös cupákos, és szinte biztos, hogy nem lesz semmiféle probléma az ételek minőségével se a kiszolgálással.



Az elmúlt évben háromszor esett a választás a Rézkakasra és minden egyes alkalommal a vendégeink jó élménnyel, mi meg elégedetten távoztunk az étteremből. Tehát ezen tapasztalatok után döntöttem úgy már régen megérdemelné, hogy megírjam a tapasztalataimat.
Két étlap van, egy magyaros, és egy nemzetközi-tehát nem kell feltétlenül magyar ételeket ennünk, ha már a fülünkön jön ki.
A konkurenciákkal szerintem össze nem hasonlítható (Búsuló Juhász, Mátyás Pince, Száz éves Étterem, Dio, Múzeum stb.) elegáns, konzervatív, visszafogott belvárosi hangulata van. A tányéroktól, a kiszolgálásig, de még a cigányzene is elegáns.
Az ételek minőségével eddig sosem volt probléma, ahogyan már ezt megjegyeztem, de a kiszolgálással sem pedig teltház volt minden egyes alkalommal.



A bor választék igényesen összeállított, rosszat választani róla nehezen lehet csak.
A toalettek is elegánsak, és ötletesek benne van erősen a legjobb 3 vendéglátó egységben található mellékhelységek listájában (Spoon,Tom George, Rézkakas).
A hab a tortán a konyak meggy, de az a konkrét kézműves vastag csokis, roppanós, aztán széjjelfolyós az elmaradhatatlan meggy flashel a végén, amit távozáskor kínálnak.



Két dolog volt, ami nem tetszett-1. nem vitatkozunk (a hülye vendéggel sem), hogy mi az aperitif ital meghatározása, 2. ha a vendég glutén érzékeny és ezt közli, akkor nem ajánljuk a pörköltet, amiről a rendelés alatt kiderül, hogy liszttel sűrítik…mert ugye a pörkölt, otthoni (normális) körülmények között nem lát lisztet, csak a tálalásnál nokedlinak álcázva maximum.


Előétel:

Pirított vargánya



Friss, pirított vargánya, minősége kitűnő, kicsit megpirítva…jó ahogy van. A pirítás kifejezetten magyar konyha-technológiai eljárás...egy jó téma az estéhez konyha-technológia.

Főétel



St. Jakab kagyló duett parajlevélen zöldséges hollandi kéreg alatt

Előételként szerepel, mennyiségre pont annyi is, de nagyon finom, és friss is volt.

Desszert:



Tokaji parfé, de már nem találtam az étlapon

Pedig nagyon-nagyon jó volt, meg is kóstoltam…pedig biztos volt cukor benne és mennyire magyar…ugye!

Cím:
Budapest, V. kerület, Veres Pálné u. 3. | Tel.: +36 1 318-0038
Nyitva: naponta 12-24

Gasztro-kommunizmus gyöngyszemei

Gasztro-kommunizmus



Emlékszem mikor gyerekkoromban a boltban robbantak a lejárt tejfölök, a zacskós tejben úszott a hűtő pult, friss áru mondhatni nem vagy alig volt, de zöldborsó konzervből annál több, és természetesen a kubai narancs egyenesen a Commandantétől , amit kristálycukorba kellett mártogatni, hogy ehető legyen. Természetesen gyerekként tetszett, hogy végre ehetek cukrot és milyen szépen ropog a fogam alatt.
A bélszínroló aminek se rolóhoz, se a bélszínhez köze sosem volt-szerintem innen vette az ihletet sok étterem mikor divatosan elnevezték az ételeiket.
A legjobban a pizzát szerettem, ami egy fehér nyúlós tésztájú édes paradicsom szósszal ellátott mélyhűtött termék volt, ami aztán a nagy sikerre való tekintettel megjelent sajtos és húsos verzióban is, bár különbség csak annyi volt, hogy a húsoson kevés sajt volt, vagy nem volt.
Édességek terén is el voltunk látva : Melba kocka, Duna kavics, Francia drazsé, Macska nyelv, nyalóka, és Túró-Rudi nem utolsó sorban. Nagy fogyasztója voltam az előbbinek, csak egyszer zöld volt a túró belül lehettem kb. 5 éves, és azóta sem eszem, de veszem.
Mindig jókedvre derítenek ezek az emlékek gyerekkoromból. Arról nem beszélve, hogy természetesen jó termékek is voltak sőt jobbak is mint manapság.
Aztán a sok tanulásban (államvizsga, szakdolgozat, TDK, meg felkészítő előadások stb.) teljesen pihentté vált agyam azt mondta, hogy renoválni kéne ezt a Túró-Rudi projektet. Elolvastam minden rendelkezésre álló irodalmat pl. itt:
Aztán már neki is álltam a vad kapitalista torta változatnak pihenés gyanánt…de születésnapra készült (38).



Túrórudi Vad-Kapitalista értelmezésben

50dkg ricotta
50dkg krémsajt
1 tejföl
1,5 dl narancslé
6 lap zselatin
20 dkg 80%-os csoki
10 dkg vaj szeletekre vágva
vanilia aroma
citrom aroma
édesítőszer


A csokit összetöröm, és a vajjal együtt beteszem a 150 fokos sütőbe megolvadni. A szobahőmérsékletű tejfölt, krémsajtot, és a ricottát simára keverem édesítőszerrel és az aromákkal egy erre alkalmas „foodprocesszorral”. A narancslevet és a zselatint kis lábosban melegítve feloldom és hozzáöntöm a krémhez, majd tovább folytatom a „foodprocesszor” üzemeltetését egészen addig amíg teljesen homogénné válik a krém. Közben a csoki szépen megolvad, és összekeverem, hogy szép sima fényes olvadt csokit kapjak. Szilikon formába a következőképp teszem a két féle hozzávalót (csoki-ricottás krém):a ricottás krémből egy merőkanálnyit teszek a forma aljára aztán egy kisebb merőkanálnyi csoki aztán erre egy réteg krém, aztán csoki, amíg el nem fogy az alapanyag. A torta tetejét márványosra csináltam egy fondü villa segítségével. A hűtőbe teszem, és kb. 2 óra alatt tökéletes állagú lesz.
Nagy sikere volt, elkészíteni meg még annál is egyszerűbb, gyorsabb és tisztább.


MGL